Sose felejtem el…

Sose felejtem el amikor kisgyermekként csodálkozva figyeltem hogy egyszer az apám egy távozó vendég után bezárta az akkori óbudai lakásunk ajtaját majd lassan felém fordult és elgondolkodva mély szomorúsággal a szemében ezt mondta: látod fiam, ez az ember aki most elhagyta az otthonunkat egy áruló volt. Egy kommunista kém. Most láthattad egy ilyennek a szemét, az arcát, a kezeit… 

Ne feledd hogy milyenek ezek…

Az apám azon kevesek egyike volt akinek nem volt karrierje az MTV-ben -(az egykori királyi magyar televízió)- mint igencsak tehetséges gyártásvezető, hanem maradnia kellett a szamárlétrának ugyanazon a fokán egészen addig amíg nyugdíjba ment…

Nos… A bevezetőm kapcsán mindenki figyelmébe ajánlom ennek a magyar ezredesnek -(akinek az életútjára érdemes rákeresni a vikin (virágnyelv nem véletlen: értsd a fész könyv figyelő/gyomláló kft. lelkes tagjait)- a gondolatmenetét, egészen pontosan a videó 22-ik percétől kezdve a “van esélyünk”? kérdésre válaszolva.

Ráadásul itt hangzik el az a dilemma, -az ezredes volt elég bátor és kimondta- hogy a beszélgetésen jelenlévő (most éppen ünnepelt) újságírónak a legfontosabb projektjét bizony nemrég likvidálta az aktuális kormány (!) … 

(Amikor ehez a részhez értem akkor csak egy keserű mosolyra futotta részemről… ismerős a sztori)…

https://www.youtube.com/watch?v=MroQeSPAlyw&feature=youtu.be

Jó lenne ha egyszer a magyar családok többsége leültetné a kamasz gyermekeiket a fotelbe és megnéznék együtt ezt a bő órás videót…

——————————

Úgy jó 10 éve amikor itthon is forgattam egy kisfilmet a magyarországi Kulturális Kreatívokról már akkor is  furcsa volt számomra hogy a film nagy sikere után sorban kerestek meg engem a budapesti vad liberális körökből (is) hogy toljam a szekerüket plussz a jóindulatú (a ma már jól láthatóan sokan közülük simán megvezetett) a jelenlegi egyes törpepártok képviselői-napszámosai is akik sajnos már akkor sem rejtették véka alá a gyűlöletüket azokkal szemben akik nem úgy gondolkodnak mint ők (pl. a Kulturális Kreatívok itthon és külföldön).

A hab a tortán az hogy pár napja fedeztem fel -teljesen véletlenül- a neten, hogy néhányan azok közül akik anno a filmjeim kapcsán eljöttek Budapesten valamelyik “Kulturális Kreatívok” találkozóra, azoknak hova is vezetett az életútjuk…

Nos, egyesek közülük éppen most(!) kerültek be az önkormányzati választások kapcsán Budapest különböző kerületeiben önkormányzati képviselőknek. És persze igencsak “érdekes” társasában. Nyilvános honlapjaikon  a mai napig fröccs 

 – ögnek   a   gyűl – ölet -től, ha mások nem olyanok mint ők… 

(szótördelés a fész könyv kft elektromos munkásai miatt)

Az “értelmiség”… A “budapestiek”.  A KáKák…

Kóda:

Sajnálom hogy sokan közülük -nagy valószínűséggel- csak egy nagyléptékű műveleti akció bábfigurái lehettek, minden valószínűség szerint a saját tudtuk nélkül…

Mert aki egy kicsit is konyít a szolgálatok metodikájához az pontosan tudja hogy a beszervezések művészetének egyik célja mindig az hogy mindez a beszervezett tudta nélkül történjen meg.

A többi csak ámítás és hazugság.

Fogel Frigyes

független (filmes)

http://fogel.me

“Nem a világ tartalmaz téged: a te szemléleted tartalmazza a világot”.

Te és a világ

Nem a világ tartalmaz téged: a te szemléleted tartalmazza a világot.

Weöres Sándor

———————————

Miközben pár napja betegen fekszek jó pár ezer kilométerre Európától megpróbálva elvégezni 2019 utolsó hakniját -(rendhagyó módon most fényképezésre kértek fel)- ma hajnalban egy vers részlete jutott eszembe Máraitól… (igen, verseket is írt)…

“Otthon vagy? Hol vagy “otthon”? Csak

                                               a nyelvben,

Minden más fonák, zavaros, homályos.

Mint egy barokk képen – arany keretben

Egy férfi -, idegen vagy és magányos.

Sikered van és tudod: félreértés,

Gáncsolnak, s nem tud fájni semmi

                                                 sértés.”

(Márai nyomában Kassán, kamerámmal)

https://vimeo.com/showcase/6184519/video/308026097

———————————

Egy hete amikor ismét elutaztam Magyarországról elhatároztam hogy ebben az évben -mármint ami még maradt belőle- már nem osztok meg több ízelítőt a munkáimból ezen a felületen és nem fogok több szösszenetet sem írni. 

Ennyi elég volt, már így is túl sok volt eddig belőlem…

Persze amióta csendben vagyok jönnek a mailek, a kérdések és… őszintén bevallom hogy én ezeket már nem olvasom, nem válaszolok senkinek. 

Emberből vagyok, kell a szünet vagy egyszerűen csak…  elég volt erre az évre… 

Viszont tegnap valaki feltette a kérdést a telefonomon hogy: már többé nem is írok a “Csalamádéra”? 

Erre én visszakérdeztem hogy mit is tudnék én még mondani, valami újat ennyi év után (értsd: Kulturális Kreatívok filmprojekt, Csalamádé – egy őrült naplója stb.) amikor is a következő választ kaptam ezzel a nemes egyszerűséggel -(ami egy kicsit szíven ütött mert nem vártam ezt attól a kőkemény legénytől aki történetesen a tesóm)- hogy ezt fogja írni: “mert szeretem olvasni amiket írsz”…

hmmm…. Hát legyen… 

Akkor most folytatódjon az “egy őrült naplója”:

Ebben az évben sokszor voltam otthon (Magyarországon).

Elnéztem az embereket a kavalkádot ahogy mozdulatlanná dermedve ropják táncukat a duális világuk kegyetlen börtöneiben.

Úgy láttam hogy mindegyikük a saját szemleletük rabja. 

(Nem véletlenül indítottam Weöres Mesterrel ezt a bejegyzésemet)…

Kik pénzért és egyébb más illúziókért raboskodnak lelküket eladva (sokszor persze saját tudtuk nélkül) kik hitvilágok vagy különböző kultúrák tanításain csüngve próbálnak túlélni, próbálják az őrület szakadékába vezető utat elkerülni.

Szabad embereket nem láttam.

Pedig van kiút.

Létezik. 

Az alkimistákat is azért értették/magyarázták mindig félre mert az emberek nem akarták-akarják felfogni hogy az első lépések a magasabb világokhoz, ahoz hogy ebből a lelki, szellemi, politikai, pénzügyi árnyékvilág börtönéből a kiút a szemük elé van lefektetve.

Bizonyos lépesekkel fel lehet kapaszkodni a létrán.

A titkokat, a kincseket, a megoldásokat, mindig a szemünk elé teszik le, csak legtöbbször mi (még) nem látjuk meg. 

Nézünk, de nem látunk. Kritizálunk aztán még cinikusak is vagyunk, sőt… gőgősök, önteltek, hamis illúziókat festünk magunknak es másoknak, társainkat leszóljuk, mondjuk a frankót, “tanítunk”, világot váltunk pedig igazán alig tudunk valamit… 

es aki igazán tud az….  🙂

Aki tud az… hallgat. 

Tesz. 

És elviseli a csapásokat. 

Bátran megszólal amikor a Szellem azt kívánja. 

Amikor hibázik nem veszíti el a bátorságát… Önmagának nem hazudik…

És ha egyszer az alkímiát magunkon akarjuk elvégezni hogy megtaláljuk a bölcsek kövét akkor íme néhány “ujjgyakorlat” vagy praktikus “etűd” amik nélkül pl. egy hangszeres szólista sem tudná megfelelően megszólaltatni egyetlenegy zeneszerző géniusz művét sem..

Ilyen egyszerű ujjgyakorlatok például: 

ha képesek vagyunk emberekre tisztelettel felnézni… 🙂

Vagy ha “csak” tudatosítjuk magunkban naponta nehány pillanatra hogy lehet hogy létezik valami magasabb annál, amik mi vagyunk… 

Esetleg a rendszeres romboló kritizálásaink helyett vizsgáljunk meg mindent amit csak lehet és közülük a legjobbat tartsuk meg… 

Vagy a bíráló ítélettől tartózkodjunk… 

Esetleg ne csak az élvezeteket engedjük meg magunknak, hanem talán a további élvezetekről való lemondást is bevállalhatnánk néha… 

Érdemes lenne figyelni a belső nyugalomra is… 🙂

Ezek az egyszerű javaslatok bizony hatalmas erőket mozgathatnak meg és építhetnek fel bennünk melyek eredményeitől tartanak igazán az ellenségeink…

Egy biztos: 

Vagy van türelem, igaz-őszinte késztetés, kitartás az emelkedéshez és nemcsak az  (ál)szent kényelmi vágyakozás, különböző szekták vagy (elmúlt)kultúrákba való belealvásaink vagy bele meneküléseink, mert akkor sajnos még majd sokáig megmarad a mindennapi iszap birkózás a két (profin) felépített oldal között. 

A szabadság létezik. 

A kérdés számomra mindig is az volt hogy valójában merünk mi szabadok lenni? 

Vajon el tudnánk viselni ép ésszel, emberi módon A Szabadságot?…

Fogel Frigyes

független (filmes)

http://fogel.me

Tegnap elkövettem egy hibát

Nem volt elég információm és sajnos bedőltem a “háromnégyes” kőprofi manipulatív cikkének (a Waldorf iskolák témájában).

Szerencsémre egy filmes barátom azonnal jelzett és még időben levettem a hibás reakciómat. Köszönet érte Neki. És a Nagyérdeműtől elnézést kérek ezért a botlásomért (is).

(A Waldorf sulik kapcsán ajánlom mindenkinek ezt a filmemet melyet nemrég Izraelben forgattam és benne egy kényelmetlen kérdésemre bátran és őszintén válaszolt az egyik legnagyobb ottani Waldorf suli alapító. 

(Ezt persze soha nem fogja bemutatni az itthoni sajtó sem a bal sem a jobb oldalon).

https://vimeo.com/283965217

És még valami…

Azon a bizonyos szokatlan fotón amin jómagam voltam látható 48 órán keresztül a mesterien kiképzett és ritka eszmei és anyagi értékű középső ujjamat közszemlére téve a nagyérdemű egy bizonyos részének (mely ujj dolgozott már a világ legjobb szólistáival, karmestereivel és lemezcégeinek is) nos, azt a pillanatnyi önarcképemet a magyar nyelvű oldalaimon nem véletlenül tettem közzé ugyanis azoknak akiknek szólt azok láthatóan megértették.

Tanulság:

Nem jó ötlet velem “szórakozni” és megpróbálni engem belerángatni az itthoni “nagypolitika” és a(z itthoni) pénzügyeitek zavaros világába hazugságaitokkal mert… kispályások vagytok…

Nekem más tréningben volt részem mint nektek azalatt a sok sok év alatt amit külföldön húztam le (és még most is húzok)…

Úgyhogy most én vadászlak le titeket. 

Az ügy folyamatban van mint már tapasztalhattátok…

A volt (érdek) haveroknak is minden jót kívánok, kedves voltam veletek mert úriember vagyok, de mindig láttam a mosolyaitok mögött az érdeket és a vicsorgó irigységeteket…

Adios.  “(Amigos)”

Fogel Frigyes 

független filmes

http://fogel.me

Kétmillió marokkóinak spanyol útlevél. Ajándékba.

Ma reggel kávézás közben morfondíroztam hogy az Euronews ismét szintet lépett és bejelentette hogy a spanyol szocik koalícióra léptek a Podemos-al.

Tegnap még a hírekben (az Euronewsnál is) a Podemos-t szélsőbaloldali pártnak titulálták.

Ma már csak Podemos.

Nos kérem szépen, ezek a szélsőbalosok pár éve még azt nyilatkozták hogy kétmillió marokkóinak spanyol útlevelet akarnak adni. Ajándékba. A múltban elkövetett (spanyol) bűnök miatt.

(Értsd: a katolikus királyok anno kiverték a mórokat 700 év uralom után az ibériai félszigetről)…

——————–

A szocikkal a komcsik így írták alá a sajtó jelenlétében a koalíciós megállapodást:

A szocik zakóban és nyakkendőben a komcsik (Podemos) farmerben és szakadt felsőrészben.

Mi lesz veled Európa?

(Fotó: Podemos, egy kongresszus után)

Fogel Frigyes

független filmes

(25 éve spanyolországi rezidens)

Mindannyiunk számára adott a fölemelkedés lehetősége

Mindannyiunk számára adott a fölemelkedés lehetősége.

Felemelkedésen azonban nem szárnyakon való fellibbenést értek, mert a felemelkedés alkalmasint leszállást is jelenthet.

Koós Károlyt hoznám példának, aki karrierje csúcsán, fiatal emberként, akkor, amikor Európa is ismerte már, az utolsó vonattal átment a leszakított Erdélybe.

Megérkezett Sztánára, és attól kezdve nem a karrierje építésével foglalkozott, hanem a kalotaszegiekkel. Őket tanította fa ültetésre, állattenyésztésre, szövésre: könyvkiadót hozott létre, politizált, mindig azt tette, amit kellett.

Mint egy leszálló csillag, bele világított a magyar sötétségbe. Ez is felemelkedés, bár mintha a leszálló csillag pályáját írná le.

Makovecz Imre

Ezt a filmemet Koós Károly emlékének ajánlottam…

Fogel Frigyes

független filmes

https://fogel.me